Ahogy egyre mélyebbre merülünk a sörök tudományában, annál több érdekességgel találkozunk. Úgy döntöttünk, hogy a továbbiakban ezeket megosztjuk Veletek is és elindítjuk a blogunkat, melynek első témája a komlótermesztés lesz. Egészen pontosan egy új komló nemesítésének folyamatát mutatjuk be.

A téma aktualitását Bakancslista sörsorozatunk legújabb tagja adja, melyet az AU035 kódszámú kísérleti komlóval főztünk le. Ez egy ausztrál fajta mely a komlónemesítés utolsó fázisánál tart, amikor is azt vizsgálják mekkora a kereslet az új komló iránt a sörfőzdék körében. Hosszú út vezet idáig…

A nemesítés célja mindig az új piaci igények kielégítése. Régebben főleg a minél magasabb alfasav tartalom elérése volt a cél, vagyis hogy kevesebb komlóra legyen szükség a sör keserűségének beállításához. Napjainkban inkább az érdekes, egyedi aromákat kutatják. Szükség is van erre, hiszen előbb-utóbb elfogynának a számunkra izgalmas fajták, és mi lenne velünk Bakancslista nélkül! 🙂

Egy új komlófajta háromféle módszerrel jöhet létre: természetes mutációval, keresztezéssel vagy kémiai beavatkozással. A természetes mutáció viszonylag ritka jelenség és nem tudatos. Akkor alakul ki amikor egy adott helyen egy adott komlófajtának egy idő után jelentősen megváltoznak a tulajdonságai. Ilyen például a kevésbé ismert Bates, amely a Cluster mutációja. A keresztezésen alapuló nemesítés a nagy számok törvényére épül és beporzással végzik. Az amerikai Hopunion egyik komlónemesítési programjában például több mint 10 000 féle új komlófajta látott így napvilágot, amiből sokáig csak egy, a Columbus került piacra. Néhány tucatot félretettek még, hátha jó lesz valamikor, de több mint 99% -uk a kukában landolt. A gyakorlatban ugyanis nem úgy működik a dolog, hogy keresztezünk egy grapefruitos karakterű komlót egy mangóssal, aminek az eredménye grapefruitos  – mangós aroma lesz. A végeredmény nem kiszámítható a tudomány jelenlegi állása szerint. A keresztezés során vagy tudatosan választják az anyát és az apát (így jött létre pl. a Cascade, Chinook, Centennial) vagy pedig ezt is a véletlenre bízzák, mint a Gelana vagy az Eroica esetében.

A nemesítés harmadik módszere kémiai úton történik, ezek az úgynevezett triploid komlók. Egy kis genetika:  a komló alapból diploid növény, vagyis a sejteknek két kromoszóma készletük van melyből az egyik a nő a másik a férfi felmenőtől származik. A diploid (kétszeres) növény kromoszómáit kémiai beavatkozással megduplázva tetraploidot (négyszeres) növényt hoznak létre, amit egy másik diploid komlóval keresztezve triploidot (háromszoros) növényt kapunk. Miért is jó ez?  A triploid komlók nagyobb méretű tobozokat növesztenek és beporzással nem szaporodnak, vagyis nem kell félni a magképződéstől sem.  A sörfőzés szempontjából a női ivarú komló az érdekes, ezek tobozai tartalmazzák a lupulint. A komlóföldeken jellemzően csak női ivarú példányok vannak, a férfi példányokat távol tartják tőlük, hiszen a beporzás és ennek eredménye a magképződés nem kívánatos, rontja a komló minőségét.

A triploid ráadásul a három kromoszóma készletéből kettőt a tetraploid szülőtől kap, így ennek a szülőnek jobban érvényesülnek a tulajdonságai, vagyis kevésbé random a végeredmény a beporzással történő keresztezéshez képest. Ez előny és hátrány is lehet, egyedi karakterű komlókat ezzel a módszerrel nehezebben hoznak létre. A triploid komlók csak vegetatív úton, rizómákkal szaporíthatóak. Az első ilyen komlók a 80-as évek elején jelentek meg, ilyen például a Mt. Hood, a Crystal és a Liberty.

Oké, valamilyen módon létrehoztunk egy csomó új komlófajtát. És mi jön ezután? Miért kell ahhoz sok-sok év hogy kereskedelmi forgalomban kerüljenek és miért ilyen kevés az új komlófajta, ha „fűvel-fával” keresztezik őket? A második részből minden kiderül majd!

(forrás: Ralph Olsson : Creating Hop Varietes, BYO Magazin; Stan Hieronymus : For The Love of Hops; képek: Wikimedia Commons  )