Komlónemesítésről szóló írásunk első részében bemutattuk hogyan hoznak létre a termelők egy-egy új komlótípust. A második és egyben befejező rész arról a hosszú és rögös útról szól, amit egy új komlófajtának kell bejárnia mielőtt a sörünkbe kerülne.  Elöljáróban annyit, hogy nagyon kevesen jutnak el idáig, több ezerből jellemzően csak 2-3 kerül a végén kereskedelmi forgalomba. A tarisznyarákok vándorlása ehhez képest egy laza esti séta…

A komló szüretelését és feldolgozását napjainkban csak gépesítve lehet gazdaságosan végezni, ezért az első dolog amit figyelnek, az a komlótoboz mérete és alakja. Jellemzően közepes méretű, kerek formájú tobozokat tudnak hatékonyan feldolgozni. Az is kizáró tényező lehet, ha túl könnyen összetörik, vagy ha túl nehezen lehet eltávolítani a szárától. A képen az összes baloldali toboz feldolgozásra és termelésre alkalmatlan, csak a három jobb oldali ütötte meg a mércét. Érdemes megnézni az alábbi videót is ami egy komlófeldolgozó gépsor működését mutatja be.

https://www.youtube.com/watch?v=PBS-onsmMEg

Amennyiben a növény szára túl törékeny, akkor az erős szél és a viharok könnyen megtizedelhetik a termést. 2016 –ban például egy szüret előtti vihar Tazmániában a Galaxy termés majdnem felét tönkretette, míg 2017 –ben a tobozok mérete 18%-kal maradt el a várttól. Mindkét évben csak a szerződéses mennyiséget tudták kiszolgálni, szerencsénkre elővigyázatosak voltunk és volt ilyen szerződésünk.

Az egyik legfontosabb szempont természetesen a komló aromája. Kellemetlen, jellemzően fokhagymára emlékeztető illatú komlók nyilván azonnal a parkolópályára kerülnek. A termelőnek mindig határozott elképzelése van mit szeretne. Példának okáért a Willamette komlóval a cél az angol Fuggle –höz hasonló aromaprofil elérése volt, így a nemesítés során számos, egyébként kellemes illatú komlót tettek félre, mert nem teljesítette ezt a kritériumot. Régebben Európában a citrusos karakterű komlók is elvéreztek ezen a ponton, míg napjainkban az IPA őrületnek köszönhetően ők a legfelkapottabb és legjobb áron értékesíthető fajták.

Akkor is elbukhat egy új komlófajta ha túl kevés az illóolaj tartalma vagy a keserűségért felelős alfa sav tartalma. A cohumulone nevű vegyületből viszont  nem jó, ha túl sok van a tobozban, mert ez kellemetlen, tapadósan keserű ízt eredményez. Fontos, hogy jól tárolható legyen a komló. Ha könnyen oxidálódik, akkor bármilyen nagyszerű aromával rendelkezik, még a szakszerű tárolás mellett is hamarosan fáradt lesz, kellemetlen illatok jönnek elő.

Miután minden eddigi szempontnak megfeleltünk, következhet a próbatermelés. Több éven keresztül vizsgálják mekkora és mennyire egyenletes lesz a hozam, mennyire biztosan hozza a fent felsorolt fizikai és kémiai paramétereket. Nem jó ha nagy a szórás az egymás utáni évek termésmennyiségében, mert nehéz számolni vele, félő hogy nem tudják produkálni a már leszerződött mennyiséget. Bár a tapasztalatunk az, hogy ez inkább a sörfőzők számára aggályos, ilyen esetben a termelők egy „sorry” –val elintézik szerződés ide vagy oda.

Több éven keresztül tart a betegségekkel szembeni ellenálló képesség tesztelése is. A leggyakoribb betegségek a szőlőnél is ismert perenoszpóra és a lisztharmat. A Hopunion CFJ4-es kódszámú nagyon ígéretes komlóját például a mozaikvírus tette tönkre, aminek a CFJ90-es ellenállt, ebből lett a Centennial. Nem lehet azonban mindenre felkészülni. A lisztharmat sokáig elkerülte az amerikai termőföldeket, ezért nem is vizsgálták a komlók ellenálló képességet, így amikor megjelent súlyos károkat okozott. Majdnem ez lett a veszte a német Mittelfrühernek is, ez a sztori azonban majd megér egy külön blogbejegyzést.

 

Lassan a végéhez közeledik a komlónemesítési programunk és a 6-8 éves tesztidőszak során minden feltételnek megfelelt a termelő által kiválasztott komló. Ekkor sem dőlhetünk azonban hátra, sőt most ugrik a majom a vízbe! A leges legelső lépésnél, több évvel ezelőtt úgy gondolták, hogy ez az új típus érdekelni fogja majd a sörfőzdéket, ám semmi garancia nincs arra, hogy ezt a sörfőzdék is így gondolják. Ennek kiderítésére 1-2 évig kísérleti komlóként piacra dobják, ekkor még a belső kódszámot használják az elnevezésére. Ha tetszik a sörfőzdéknek na és persze a sörivóknak akkor következik a keresztelő, az új komlótípus kap egy hangzatos nevet és ezután folyamatosan elérhető lesz. Ha nem tetszik, akkor felesleges volt a több éves kutatás, mehet ez is kukába és jön a következő jelölt. Ez utóbbira példa Bakancslistánk legújabb kiadása, az AU035 komló, amelyről nemrég jelentették be, hogy nem hozta a termelő elvárásait. A főzdéknek tetszett, szerintünk is egy izgalmas típus de nem ér annyit, mint amennyit kérni szeretnének érte. Itt az ausztrálok célja feltehetően egy a Galaxyhoz hasonló új „szuperkomló” kinemesítése volt, ezt a szintet az AU035 nem hozta.

Reméljük a két cikkünkkel sikerült némi betekintést nyújtani a komlók nemesítésének izgalmas világába, és bemutatnunk milyen kivételes képességekkel rendelkeznek azok a komlófajták amik a poharatokba kerülnek.:)

 

 

 

Ha esetleg lemaradtatok az első részről, feltétlenül látogassatok el az alábbi bejegyzésre : http://roth.beer/uj-komlofajtak-nemesitese-i-resz/ 

A cikk megírásában nagy segítségünkre voltak a Ralph Olson : Creating New Hop Varietes című cikkében és Stan Hieronymus : For The Love of Hops című könyvében leírt okosságok. Ha esetleg hülyeséget írtunk, az saját kútfőből jött. A képeket kedvenc termelőnktől, a Hop Products Australia –tól szereztük.